Lángálló és speciális védőruházatok

EN ISO 11612: 2015

Hő és láng elleni védőruha

A szabvány meghatározza azon védőruhák védelmi képességét, melyek korlátozzák a láng továbbterjedését, ellenállnak az áramló, a sugárzó, a kontakt, illetve az olvadt fém fröccsenéséből adódó hőhatásnak.

A szabvány által előírt vizsgálatok:

• Dimenzionális változás,

• Minimális védelmi képesség a lángok terjedésével szemben (A1+A2) *,

• Konvektív hő elleni védelem (B) - 3 szint,

• Sugárzó hő elleni védelem (C) - 4 szint,

• Olvadt alumínium fröccsenésével szembeni védelem (D) - 3 szint,

• Megolvadt vas fröccsenésével szembeni védelem (E) - 3 szint,

• Kontakthővel szembeni védelem (F) - 3 szint (250 celsius fok),

• Hőállóság 180 celsius fokon.

• Húzószilárdság (legalább 300N), szakítószilárdság (legalább 10N),

• Repedés szilárdság,

• Varrat szilárdság.

A védőruhát úgy kell tervezni, hogy fednie kell viselője nyakát, a csuklóját és bokáját.

Opcionális vizsgálatok: vízpára ellenállás, próbababa teszt.

* Ezt a vizsgálatot el kell végezni a szövetre és a varratokra egyaránt.

EN ISO 11611: 2015

Védelmi szabvány, hegesztésre és hasonló munkálatokra vonatkozóan

Ez a nemzetközi szabvány határozza meg a hegesztés és rokon eljárások esetén alkalmazandó, védőruházat használatára vonatkozó minimális biztonsági követelményeket és vizsgálati módszereket (kivéve kézvédelem). A nemzetközi szabvány két osztályt határoz meg speciális teljesítményi követelményekkel.

Class 1: minimális védelmi szint rövid ideig tartó közvetlen lánghatás, sugárzó hőhatás vagy elektromos ív hatás esetén.

Class 2: magas védelmi szint rövid ideig tartó közvetlen lánghatás, sugárzó hőhatás vagy elektromos ív hatása esetén.

A védőruhának a következő vizsgálatokon kell megfelelniük:

• húzószilárdság (legalább 400 N),

• szakítószilárdság (legalább 15N Class 1 és 20N Class 2),

• repedés szilárdság,

• varrat szilárdság,

• dimenzionális változás,

• korlátozott lángterjedés (A 1 + A2)*,

• olvadt fémcseppek,

• hőátadás (sugárzás),

• elektromos ellenállás

Az EN ISO 11611 szabvány előírja, hogy a védőruháknak teljesen fedni kell a felső és az alsó törzset, a nyakat, a karokat és a lábakat.

* Ezt a vizsgálatot el kell végezni a szövetre és a varratokra egyaránt.

EN ISO 14116: 2015

Védőruházat korlátozott lángterjedésű anyagok és anyagösszeállítások

A szabvány meghatározza a teljesítmény követelményeket az alapanyag, anyagösszeállítások és védőruházat vonatkozásában a korlátozott lángterjedés csökkentése érdekében, hogy az anyag ne gyulladjon meg és ezáltal ne jelentsen veszélyt. A további előírásokat is meghatározza.

Az EN ISO 14116 szabvány három kategóriát különböztet meg. Index 1, 2 és 3.

Az Index 1 jelölésű anyagok nem viselhetőek a bőrrel érintkezve.


Az Index 2 és 3 jelölésű termékek viselhetőek a bőrrel érintkezve.

Szükséges tesztek:

• Korlátozott lángterjedés

• Húzószilárdság

• Szakítószilárdság

• Varrás erősség

IEC 61482-2:2009

Védőruházat elektromos ív hőhatása ellen

A szabvány meghatározza a követelményeket és tesztelési eljárásokat az elektromos ív hőhatása ellen védőruházatra vonatkozóan. Azoknak a védőruházatoknak, amelyeknek a feladata a test egészének vagy egy részének a védelme, villamos áram hatásai ellen, megfelelő szigetelőképességekkel kell rendelkezniük azokkal a feszültségértékekkel szemben, amelyeknek a felhasználó a várható legkedvezőtlenebb körülmények között ki lehet téve. A kiválasztás az ENV 50354 szabvány két kategóriájának megfelelően történhet. Az első osztály vizsgálati árama 4 kA, a második osztály vizsgálati árama 7 kA.

EN1149: 2018

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok.

Az EN1149 szabványa a következő részekből áll:

1. Fajlagos ellenállás (vizsgálati módszerek és követelmények)

2. Az anyagon keresztüli villamos ellenállás (átmeneti ellenállás) mérésének vizsgálati módszere

3. A töltéscsillapodás mérésének vizsgálati módszere

4. Ruha tesztelése (fejlesztés alatt)

5. Anyagteljesítmény és kialakítási követelmények

EN1149-1

Az elektrosztatikus feltöltődést elvezető ruházatok jelölése. A védőruha használható robbanásveszélyes helyeken, a töltések elvezetődnek és nem keletkezik szikrakisülés a ruha felületén.

EN1149-5

Ez az európai szabvány a teljes földelési rendszer részeként a gyújtókisülést megelőzően használt elektrosztatikusan disszipatív védőruházat anyagát és kialakítási követelményeit írja elő. A követelmények lehet, hogy nem elegendőek az oxigénben dús tűzveszélyes légterekben. Ez a szabvány nem alkalmazható fővezetéki feszültségek elleni védelemre.

EN13034:2005 + A1:2009

Védőruházat folyékony vegyszerek ellen

Folyékony vegyszerek ellen korlátozott védelmet nyújtó védőruházatra vonatkozó követelmények (Type 6 és Type PB [6] eszköz). A szabvány meghatározza a minimális követelményeket korlátozott használatú és korlátozottan újra használható teljesítményű kémiai védőruhákra vonatkozóan. Korlátozott teljesítményű kémiai védőruha alkalmazható esetleges könnyű permet expozíció, folyékony aeroszolok vagy alacsony nyomású, alacsony volumenű fröccsenése ellen, amennyiben molekuláris szintű teljes folyadék permeációs akadályra nincs szükség. A szabvány magában foglalja a teljes vegyszerálló öltözeteket (Type 6) és a részleges testvédő öltözeteket (Type PB [6]. Az öltözetek (Type 6) fedik és védik legalább a törzset és a végtagokat, például az overál, vagy kétrészes öltöny, kapucnival vagy anélkül, cipő vagy csizmavédővel. Részleges testvédelem esetén (Type PB [6]) a védőruha csak a test bizonyos részeit védi, például a köpeny, kötények, karvédők.

A Manikin Teszt:

A tesztelés során egy rövid ideig lánghatásnak van kitéve a védőruházat, melynek segítségével meghatározható a teljes védőruha teljesítménye, ellenállása.Az EN11612 szabványon felül, lehetőség van további tesztelés elvégzésére. Ezen eljárás az ISO 13506 szabvány szerint történik. Egy életnagyságú, hő érzékelőkkel ellátott próbababa segítségével. A hő érzékelők megállapítják az égési sérülések mértékét, a védőruházaton áthatoló hő és láng mértékét. Az eredményt befolyásolja a védőruha alapanyag minősége és a viselt további védőrétegek száma. A mérési idő 4 másodperc. A próbababa pedig legalább 100 db érzékelővel van ellátva a teljes testfelületen. A szenzorok meghatározzák az esetleges sérülések mértékét, szimulálva az emberi bőr tulajdonságait. Az adatokat a próbababához csatlakoztatott számítógép rögzíti. 

ST30

ST35

ST36

ST40

ST41

✓

✓

✓

✓